Jim Morrison (via sunsetquotes)
It may have been in pieces, but I gave you the best of me.
I always am about to go to sleep at a beautiful 11pm and then something happens to me
(via best-text-posts)
Nincs sötétebb hely a földön, mint egy
érintetlen fehér papír. Itt egyből tűzijátéknak
kell lennie – író vagy. Vagy költő. Az tudod,
hogy mit jelent? Mert én nem tudom. Csak
azt, hogy más nem lehetsz, mert mi vagy,
ha még író sem? Csak te és a fehér sötét.
Semmi óvatos gyertyapilács, meg szoktatás
a szemnek. A szívnek sincs átmenet, hogy
beleszokjon abba az ürességbe, amit a
végtelennek tűnő lehetőség adhatna, ha
nem lenne végtelen az űr, és a végtelen űr
nem lenne valójában véges. Időben.
Egy kútba dobott húszforintos a lélek, csak
keresi a nagy csobbanást, hogy hangot
adhasson a zuhanásnak. A szélnek nincs
hangja, amíg nem ütközik semmivel. A levegő
némán áramlik a semmiben. Mint a szavak nélküli
sorközök.Mintha minden mondat végén pont
lenne, rögtön három is, hogy
itt semmit se lehessen igazából befejezni,
csak félbehagyni. Mint a zuhanást.
Ami meg… ugye, úgy már repülés.
Egyesek szerint.— Szendrői Csaba, „Kettesek”, Féyn, 2023
Reggelre mindent elfelejt
a föld,
arcom másnaposságára rá se ismer.
Házal, de nem kérdezi: ki járt itt,
ki aludt székre dobva itt,
mint a kabát
s vére pecsétjét ki hagyta ott a falon?
Állnak a mosatlan poharak ködben,
a padló fölszakadozó párájában a suta
székek, de nem kérdezi: kinek
a fényessége bujkál
a széklábak körül? Csak jár-kel a
széles vállú magzat,
nézi a lomb-erkélyen könyöklő
madarakat, a tegnapi zene
morzsáját csipegetik.
Felejt,
felejtek vele,
minek is megbámulni egy régi nyarat,
egy régi évet, sóbálvány-nőt,
a tátott szájakból
vastagon ömlő sötétséget?— Csoóri Sándor, „Mire megvirrad”, Párbeszéd, sötétben, 1973
Constantin Constantius, Repetition, p.138 (via s-kierkegaard)
‘The young girl was not his beloved: she was the occasion that awakened the poetic in him and made him a poet’